Relatív erő

A tőzsdei befektetés nyereségessége azon múlik, hogy milyen sikeresen tudjuk megválaszolni a két legfontosabb kérdést: mit vegyünk és mikor. A relatív erő technikai elemzése óriási segítség a megfelelő értékpapír kiválasztásában. Az indikátor számítása nagyon egyszerű, két tőzsdei termék árának hányadosa. A leggyakrabban egy részvény árfolyamát osztják el egy iránymutató tőzsdei index értékével, de számos más alkalmazása is lehetséges, néhány példa:
-Két részvény teljesítményének összehasonlítása.
-Különböző tőzsdei indexek összehasonlítása a legnagyobb nyereséget eredményező piaci szegmens kiválasztása érdekében. (Például két különböző ország illetve régió irányadó indexének hányadosa. Vagy a blue chip-eket tartalmazó index és a közepes cégek indexének hányadosa.)
-A kötvénybefektetések és a részvénybefektetések hozamának összehasonlítása.

A relatív erő nem mutatja meg egy értékpapír árfolyam változásának irányát, csak azt jelzi, hogy a referencia értékhez képest alul- vagy felülteljesítő-e a vizsgált befektetési célpont. Egy csökkenő piacon csökkenő árak mellett is emelkedhet a relatív erő görbe, ami azt jelenti, hogy a részvény az átlagnál kisebb mértékben veszít az értékéből. Emelkedő piacon pedig emelkedő részvényárfolyamhoz is társulhat csökkenő relatív erő, ami arra utal, hogy a részvény a piaci átlagnál kevesebb nyereséget hoz a befektetők számára.

A relatív erő trendjének meghatározásához és a fordulópontok észleléséhez használhatjuk az árfolyamgörbék elemzésénél megszokott eszközöket: alakzatokat, trendvonalakat, mozgóátlagokat, stb. Az ideális befektetési időpont az, amikor az árfolyam elemzése vételi jelzést ad és a relatív erő alapján az értékpapír javuló teljesítményére számíthatunk.

Az első ábrán a General Electric árfolyama és a DJIA indexhez képesti relatív ereje látható. (DJIA a Dow Jones Ipari Átlag rövidítése, 30 nagy amerikai iparvállalat részvényárfolyamából számolt index.) A bal oldali értéktengely – logaritmikus skálával - mutatja a részvény osztalékfizetésekkel korrigált árát, a jobb oldali tengelyről pedig a relatív erő értékét lehet leolvasni.

Az utóbbi tizenöt évben három markáns hosszútávú trend rajzolódik ki az árfolyamgörbén. Az első, amely 1995-ben kezdődött és öt évig tartott, folytonos piros vonallal van jelölve a grafikonon. Ez alatt az öt év alatt a papír a tízszeresére növelte az értékét. Az árfolyam 2000 novemberében törte át az emelkedő trendvonalat, a relatív erő grafikonja ezt néhány hónap késéssel követte. A relatív erő görbéjén az áttörés előtt egy fej és vállak alakzat is kirajzolódott, ami megerősítette, hogy trendváltás történt. Ezek együtt nagyon erőteljes eladási jelzést jelentettek.

Az ezután következő két évben az árfolyam és a relatív erő is csökkenő trendben mozgott. Ezeket a trendvonalakat fekete egyenessel rajzoltam meg. A csökkenő trendvonalat a relatív erő törte át először, jelezve hogy a befektetők kezdték megkedvelni a részvényt. Az árfolyam két hónappal később, 2003 áprilisában adott vételi jelzést és került ki a csökkenő trendből.

A következő öt év során a részvény ára a piaci átlaghoz hasonló ütemben emelkedett, a relatív erő trendvonala gyakorlatilag vízszintes. Az árfolyamgörbe 2008 februárjában került a piros szaggatott vonal alá. A relatív erő két hónappal később keresztezte a vonalat, megerősítve a feltételezést, hogy a befektetők ismét elfordultak ettől az értékpapírtól.

A második ábrán a hongkongi Hang Seng index grafikonja látható a S&P 500 indexel összehasonlítva. Az index értéke az 1995-ös 8000 pont körüli értékről 1997-re 16000 pontra növekedett. Ezzel az impozáns teljesítménnyel sem tudta felülteljesíteni az S&P 500-at, a relatív erő egy vízszintes csatornában mozgott. 1997 szeptemberében az erő „elfogyott” a hongkongi tőzsdéből, a relatív erő görbéje áttörte a csatorna alsó vonalát. Egy hónappal később bekövetkezett a tőzsdekrach. Októberben több olyan kereskedési nap is volt, amikor 15% körüli értékben csökkent az index értéke. (Ez az időszak a budapesti spekulánsok emlékeiben is élénken él. A Hongkongból kiinduló befektetői pánik hatására október 28.-án a budapesti tőzsdén is összeomlottak a részvényárfolyamok, átlagosan 16 százalékkal kerültek lejjebb egyetlen nap alatt. Viszont a pesti börzén – ellentétben a hongkongival – a pánik elmúltával vissza tudtak kapaszkodni az árfolyamok.)

A hongkongihoz hasonló mértékű árfolyam zuhanások előtt általában figyelmeztető jeleket lehet látni a relatív erő grafikonján. Ez azért lehetséges, mert a tőzsdei összeomlás nem egy rossz hír hatására bekövetkező váratlan esemény, hanem szinte mindig egy folyamat eredménye. Nagymértékű esés általában egy eufórikus emelkedés utáni időszakban fordul elő. Amíg általános az optimizmus és az árak minden piaci szegmensben emelkednek, az árfolyam alakulásán még nem feltűnő, hogy a befektetők többsége már elfordult a veszélyeztetett értékpapírtól vagy piactól. A relatív erő grafikonján viszont már ilyenkor is látszani szokott, hogy a vizsgált tőzsdei árfolyam alulteljesíti a referencia értéket. Hosszú távon a gyenge teljesítmény pedig frusztrálja az eladókat, hiszen azt látják, hogy a befektetésük a lehetségesnél jóval kevesebbet hoz a konyhára. A rossz hír hatására ezek az eladók bármi áron hajlandóak megválni az értékpapírjaiktól, ugyanakkor a vevői érdeklődés hiánya miatt semmi sincs, ami megállítsa a zuhanást.

Összefoglalás
A relatív erő elemzése önmagában eladási döntést eredményezhet, hiszen ha egy részvény alulteljesítővé válik, mindenképpen érdemes a pénzünket más eszközbe befektetni. Pozíciónyitási döntést viszont csak akkor érdemes hoznunk, ha az árfolyam elemzése vételi jelzést ad. A relatív erő a különböző befektetési célpontok közötti választásban segít.


Ugrás a következő elméleti anyagra  »