Tisztességesebb bankokat?!

Az utóbbi hetekben számos politikus ostorozta a bankokat amiatt, hogy felemelték és magasan tartják a devizahitelek törlesztőrészleteit. Például az alábbiak egy sajtótájékoztatón hangzottak el két héttel ezelőtt:

Az MSZP a devizahitelek törlesztőrészletének csökkentésére szólítja fel a bankokat, hiszen az elmúlt hetekben jelentősen erősödött a forint - mondta Török Zsolt, az MSZP országgyűlési képviselője hétfőn.
A lakosság visszajelzései alapján a forint erősödése ellenére a devizahitelek után fizetendő részletek nem, vagy nem jelentős mértékben csökkennek, ezért az MSZP arra szólítja fel a bankokat, járjanak el korrektebbül…
Forrás: hvg.hu      2009. július 06.

A pénzintézeteknél kialakult gyakorlat valóban felháborító és joggal kritizálható, de a képviselő úr által elmondottak pontosításra szorulnak. A bankok a forintban folyósított és törlesztett devizahitelek esetén automatikusan érvényesítik az árfolyamváltozás hatását, így a törlesztőrészletek is a forinterősödésnek megfelelő mértékben csökkentek az utóbbi hónapokban. A törlesztőrészlet nagysága viszont nem csak a forint árfolyamától függ, hanem a bank által felszámított kamattól és egyéb díjaktól is. Ezeket a díjtételeket tavaly ősszel emelték meg a pénzintézetek, és hiába enyhült a válság, továbbra is magasan tartják azokat.

A hitelszerződések alapján jogszerűek a díjemelések, de a szerződés megkötésének gyakorlata már erősen kifogásolható. Egy konkrét példa: két évvel ezelőtt felvett tíz éves autóvásárlási hitel svájci frank alapon. A frank árfolyama 156 Ft, a hitelösszeg pedig három millió forint volt. Az autókereskedő (a hitelnyújtással kapcsolatban a bank ügynökeként járt el) a fentieken kívül egyetlen információt mondott a hitelről: a törlesztőrészlet 34.000 forint lesz, de ez persze az árfolyam függvényében változhat.

Csak az autóvásárlási szerződés aláírása után teszik az ügyfél elé a hitelszerződést. E szerint a bank a kamatokat és egyéb díjakat szinte bármilyen indok alapján bármikor módosíthatja. Ráadásul a szerződést olyan jogi-közgazdasági nyelvezeten fogalmazzák meg, hogy egy átlagember nem is képes teljes mértékben értelmezni azt. Nem vagyok jogász, de érzésem szerint a hitelfolyósítás módszere a „fogyasztó megtévesztése” és az „erőfölénnyel való visszaélés” kategóriájába sorolható.

Ezek után nem csoda, hogy a visszafizetendő összeg nagy mértékben emelkedett. Most a frank 179 forint, ez 39.000 forintos törlesztőrészletet eredményezne. Jelenleg havonta 42.000 forintot kell fizetni, a különbség a bank kamatemelésének köszönhető.

Az ingatlanvásárlási hitelek esetén még kiszolgáltatottabb az ember, mert az igénylést a gyakorlatban csak lefoglalózott lakásra lehet elindítani. A banki alkalmazottak általában „elfelejtik” előzetesen tájékoztatni az ügyfeleket arról, hogy jogilag milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek a hitelszerződés folytán. A hitelszerződés pedig elég későn kerül az ügyfél elé ahhoz, hogy alá kelljen írnia, ha nem akarja elveszíteni a foglalót.

Egy hosszú futamidejű, 20-30 éves ingatlanvásárlási hitelnél drasztikus hatása van a díjnöveléseknek, mert a kamatra fizetendő rész aránya nagyon magas a törlesztőrészleten belül. Például egy 30 éves, 10 millió forintos hitel törlesztőrészlete 8,5%-os kamat esetén havi 74.700 forint (30 év alatt 27 milliót kell visszafizetni), míg 10,5%-os kamat mellett 87.600 forint (30 év alatt 31,5 millió). A havonkénti 12900 forintos különbség a teljes futamidő alatt 4.644.000 forint plusz fizetési kötelezettséget jelent. Nem csoda, hogy a bankok mindent megtesznek azért, hogy ne legyen jogi korlátja a kamatemelésnek, és ha a piaci helyzet lehetővé teszi, ténylegesen emelnek is.

A politikusok is érzékelték a kialakult banki gyakorlat visszásságait, ezért a parlament törvényt alkotott a díjemelések „korlátozása” érdekében. Rendkívül szerény eredménnyel. A bankok a napokban küldték ki a törvény miatt szükségessé vált szerződésmódosítási leveleket. Ezekben részletezik, hogy milyen indokokkal emelhetik meg a régi szerződések díjait. Erre néhány Erste Bank-os példa:
-„Az ügyfélért vállalt kockázatok tényezőinek – a Bank megítélése szerinti - kedvezőtlen változása” (Vagyis, ha a bank úgy véli, hogy tönkremehet az adósa, akkor megemelheti a törlesztő részletet, hogy az biztosan tönkre menjen.)
-„A Bank által nyújtott szolgáltatás kockázatának, illetve kockázati tényezőinek változása portfólió szinten” (Magyarul: ha a bank más adósai mennek tönkre, akkor az én törlesztőrészletemet is megemelheti a bank, hogy a pénzénél legyen.)
-„A Bank működési költségeinek hátrányos változása”

A CIB Bank precízen részletezi a működési költségeket, például:
-„a pénzügyi ágazatban alkalmazásban álló munkavállalók havi bruttó átlagkeresetének emelkedése” (Vagyis, ha fizetésemelést akarnak adni maguknak.)
-„hirdetési felületek listaárának változása” (Ha új ügyfeleket akar a bank szerezni, akkor a legcélszerűbb a régi ügyfelekkel megfinanszíroztatni a reklámkampányt.)

Ezúton szeretnék gratulálni a parlamenti képviselőknek, hogy olyan „szigorú” törvényt sikerült összehozniuk, amibe mindez belefér.

A bankok törekvése teljes mértékben érthető. Az a dolguk, hogy profitot termeljenek.

A politikusoktól viszont azt kérdezném, hogy ha tényleg tenni akarnak valamit, akkor a szigorú hangvételű sajtótájékoztatók sora helyett nem lehetne olyan törvényeket alkotni, amelyek kiegyensúlyozottabbá teszik a bank-ügyfél kapcsolatot?

      Készült: 2009. július 20.