Nem várható magyar államcsőd!

Négy évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a tapzor.hu anyagait írni, azt gondoltam, hogy a kommentár menüpont alá pénzpiaci anomáliákról illetve a sajtóban megjelenő hibás szakértői elemzésekről fogok cikkeket feltenni. Másképp alakult. Most a magyar államcsőd valószínűségéről (pontosabban valószínűtlenségéről) és politikáról kell írnom, pedig ez utóbbi normális időszakban nem is tartozna ennek a weblapnak a profiljába.

Nyolc év valóban elhibázott szocialista kormányzás után, a jobboldali kormány 2010-ben "fülkeforradalmat" majd "szabadságharcot" hirdetett és bevezette az "unorthodox gazdaságpolitikát". Eredmény: mára a magyar gazdaság világviszonylatban is a legsérülékenyebbek közé tartozik.

Január második hetében a hvg-ben megjelent Szelényi Iván írása, amely szerint az Orbán kormány szándékosan csődbe akarja vinni az országot. Ezt kizártnak tartom. A csődöt a Fidesz nem akarhatja, mert az szinte biztosan a hatalmuk végét jelentené. Végérvényesen. (Erről a Véleményvezér blogon olvasható egy remek elemzés.) A magyar államcsőd senkinek sem érdeke, szerencsére távoli és kis valószínűségű esemény, ezért befektetési döntéseinknél ennek lehetőségével nem kell számolnunk. Amivel kalkulálni kell, azok a politikai viharok, nyomában forint árfolyamgyengülések és kamatemelések.

Az aktuális politikai helyzet, úgy tűnik, világos. A kormány addig szabadságharcolt, sallereket és kokikat osztogatott, hogy a másik oldalon is rá kellett ébredniük, itt bizony nem egy partnerrel, hanem egy legyűrendő ellenféllel állnak szemben. Az EU vezetői nem veszíthetnek, ha el akarják kerülni annak veszélyét, hogy a jövőben bárki is jó ötletnek tarthassa a magyar példa követését. Most már az EU nincs döntési pozícióban, a csatahajó elindult a kijelölt irányba és az erőviszonyok alapján győzelme egyértelmű.

Kis gyorsnaszádunk kapitánya viszont eldöntheti, milyen módon kíván veszíteni. A végeredmény minden józan számítás szerint az lesz, hogy a fegyvert letesszük, változtatunk az irányon, besorolunk abba a hajórajba, amelyik jelenleg velünk szemben halad, és egyértelműen kinyilvánítjuk elkötelezettségünket a flottára vonatkozó szabályok betartására vonatkozóan. Ebbe a helyzetbe viszont több módon is eljuthatunk.

• Meggyőződésem, hogy az ország érdeke az azonnali kapituláció lenne, amit a törvényalkotásban és személycserékkel is egyértelműen demonstrálnának. A gazdasági folyamatok ebben az esetben térhetnének vissza a leghamarabb a normális irányba. A piac viszonylag gyorsan reagálna, erősödhetne a forint, olcsóbb lehetne az államadósság finanszírozása, alacsonyabbak lehetnének a kamatok, hamarabb térhetne emelkedő pályára a gazdaság.
  Politikai szempontok miatt ezt a változatot nulla valószínűségűnek tartom. A nyilvános és gyors fegyverletétel olyan arcvesztéssel járna a Fidesz vezetői számára, amit egészen biztosan nem vállalnak fel. És ha csak politikai szempontokat nézünk, nem is lenne értelme. Az utóbbi másfél év cikk-cakkjai során hitelességünket olyan mértékben elveszítettük külföldi partnereink szemében, amely kizárja a bizalmi viszony gyors regenerálódását. Hosszú ideig nem állítanák le az ellenünk beindított politikai gépezetet.
• A második verzió szerint a kormány nem teszi le a fegyvert, de kitér az összecsapások elől és próbál időt nyerni. Kihasználva az ellenzék megosztottságát, előrehozott választásokat írnak ki. Így újabb négy évük lesz az irányváltásra és utána népszerűségük visszaszerzésére.
  Az unió döntéshozói, amennyire csak lehetséges, növelnék a Fideszre ható nyomást a választásokig. Nem azért, hogy megbuktassák Orbánt (bár gyengítése sokak által kívánatosnak tartott mellékhatás lenne). Nekik gyakorlatilag mindegy, hogy ki Magyarország miniszterelnöke, viszont demonstrálniuk kell, hogy a klubban nem érdemes felrúgni a szabályokat és beleköpni a közös levesbe, majd utána repetát (újabb hitel) kérni.
  Az ország számára ezt tartom a reális forgatókönyvek közül rövid távon a legrosszabb lehetőségnek. (A hosszú távú hatás elsősorban attól függ, hogy a kormány milyen irányvonalat követne a választások után.) A kampány kemény lenne, a piac pedig idegesen reagálna minden meggondolatlan ígéretre, pedig a bizonytalan kilátások önmagukban is komoly problémát jelentenének. A forint és az állampírhozamok az eddigiekhez képest is szédítő hullámvasútra kerülhetnének.
• A harmadik ésszerű opció az, hogy a kormány keményen tárgyal és próbál a szabadságharc „vívmányaiból” minél többet megőrizni. Eközben igyekszik hazai szimpatizánsai számára elfogadható köntösbe csomagolni az IMF és az EU által kért intézkedéseket. Megpróbálnak a lehető legkevesebb sérüléssel eljutni a 2014-es választásokig.
  Egy ilyen forgatókönyv esetén nem számítok az előrehozott választások esetén várhatóhoz hasonló piaci viharokra, de a bizonytalanság időszaka hosszúra nyúlhat. Ez pedig komoly problémává válhat, ha a globális befektetői hangulat tovább romlik, aminek szerintem magas a valószínűsége.

A fentiek alapján továbbra is az a javaslatom, amit a politikusok által feltételezett spekulációs támadások kapcsán írtam. Befektetési döntéseink során rövid futamidejű bankbetétben vagy állampapírban érdemes gondolkodni, mert hazai terepen ezek a legbiztonságosabb instrumentumok. Nagyobb vagyon esetén pedig megfontolandó külföldi eszközbe is fektetni, de még egyszer hangsúlyozom, a forintárfolyam és a hazai kamatpálya bizonytalansága miatt. Egyelőre nagyon valószínűtlen a magyar állam fizetésképtelenné válása. A folyamatok – ha nem is a legjobb irányba tartanak – a döntéshozók kontrollja alatt maradtak, és nincs olyan jelentős szereplő, akinek a csőd érdekében állna.

      Készült: 2012. január 15.