A Fidesz és a pénzpiacok

2. rész - Kommunikáció és árfolyamok

Nézzük meg, hogy a politikusi nyilatkozatok milyen mértékben befolyásolják az árfolyamokat. Ennyi idő elteltével igen egyszerű dolgunk van: vessünk egy pillantást a grafikonokra. A DAX index szinte megtáltosodott az európai stabilizációs csomag hatására, de a bika csak négy napig tombolhatott a piacon, két hét múlva ugyan olyan mélységben jártak az árfolyamok, mint a bejelentés előtt. Úgy tűnik, csak ennyit ért a több százmilliárd eurós kötelezettségvállalás.

A Kósa-Szíjjártó nyilatkozatok megjelenésével egy időben világszerte zuhantak a részvények, de nyilvánvaló, hogy ok-okozati összefüggésről nem beszélhetünk, különösen az amerikai mínusz 3,5 százalék esetében. Tulajdonképpen azért írták a mi számlánkra a süllyedést, mert pechünk volt. Éppen estek az árfolyamok és nem volt más olyan információ, amivel ezt indokolni lehetett volna. Az elemzők többsége illetve az újságírók kényszeresen az éppen fontosnak látszó hírekkel próbálják magyarázni a tőzsdék mozgását, annak ellenére, hogy számos példa van arra, amikor egy valóban jelentős esemény sem volt képes meghatározni az árváltozás irányát.

Az euró-dollár grafikon még egyértelműbb képet mutat. Ha abban a tévhitben szemlélnénk a görbét, hogy a hírek hatására mozognak az árfolyamok, akkor azt kellene mondanunk, hogy az uniós százmilliárdok képtelenek voltak megállítani az európai fizetőeszköz vesszőfutását, viszont Varga Mihály megnyugtató szavai végre erőt adtak az eurónak és az erősödni kezdett. Ez így természetesen nem igaz, a magyar politikusoknak semmilyen hatásuk sem volt a hatalmas összegeket megmozgató euró-dollár piacra, viszont a stabilizációs csomag egy napig valóban képes volt befolyásolni a spekulánsok hangulatát, de a középtávú trendet az sem tudta megfordítani.

Általánosságban is elmondható, hogy a politikusi nyilatkozatok néhány óráig, esetleg egy-két napig mutathatnak irányt az árfolyamoknak, de középtávon nincs jelentőségük. A kutya ugat, a karaván pedig halad. Van viszont olyan időtáv, ahol a politika szerepe jelentős. A feltételek javításával vagy rontásával képesek évente egy-két százalékkal növelni vagy csökkenteni a gazdasági teljesítményt, ami évtizedes távon már 20-30 százalékot jelenthet. De itt tettekről és nem szavakról beszélünk, továbbá ezt a lassú, alig látható mozgást nem szabad egy lapon említeni a tőzsdék ideges ugrálásával.

Ez utóbbi megállapítás fényében kell szemlélni a forint-euró grafikont is. Az Orbán-kormány kritikusai a forintgyengülést tartják a kabinet legnagyobb bűnének. Vegyük sorra, hogy a Fidesz gazdaságpolitikai tervei és annak kommunikációja mellett milyen tényezők gyengíthették a forintot.

1. Amikor az egész ország devizahitelt vett fel a bankoktól, akkor a hazai bankok svájci frank (vagy euró, vagy jen) hitelt vettek fel külföldről, azon forintot vásároltak és a forintot adták oda a hitelfelvevőknek. A bankok folyamatos forintvásárlása masszívan erősítette a forintot. Most, amikor több devizahitelt törleszt az ország, mint amennyi új hitelt felvesz, a bankok a hozzájuk forintban befolyó törlesztőrészletekből svájci frankot vesznek és visszafizetik az általuk felvett hiteleket. Vagyis forintot adnak el svájci frank ellenében és ezzel gyengítik a hazai fizetőeszközt.

A jelenlegi kormánynak egy olyan döntése volt, ami komoly hatást gyakorolt erre a folyamatra. Lakossági ügyfél esetén most már nem lehet jelzálogjogot bejegyezni devizahitel után, amivel gyakorlatilag megtiltották a svájci frank alapú lakáshitelezést. Ez 10-15 éves távon javítja a pozíciónkat, de rövid távon az a hatás érvényesül, hogy kihúzták az új hitelfelvevők jelentette támaszt a forint alól.

2. Régiós összehasonlításban már hosszú évek óta igen alacsony gazdasági növekedést produkálunk.

3. Kedvezőtlen külső környezet, a nagybefektetők viszonylag alacsony kockázatvállalási hajlandósága.

Szubjektív megítélés kérdése, hogy ebben ki mekkora hatást tulajdonít egy-egy faktornak. A grafikonról leolvasható kép ilyen szempontból nem egyértelmű. Tisztán látszik, hogy amikor sikerült a "nemzetközi figyelem középpontjába kerülnünk", az jelentős forintgyengülést hozott, ami nagyrészt - de nem teljesen - korrigálódott a nyugodtabb időszakokban. Az idei év legdurvább forintgyengülése viszont korábban, május elején következett be, pedig az elemzők akkor még pozitív változásokat vártak a hivatalba lépő új kormánytól. Az a csökkenés egyértelműen a külső hatások következménye volt, a külföldi piacokon is hasonló folyamatok zajlottak le. Nekem az a véleményem, hogy a görögválságos nyilatkozatok illetve az IMF tárgyalások megszakadása fontos hír volt, néhány napig valóban komoly hatással volt a forintárfolyamra, de a hónapok óta tartó csökkenő trendet pusztán kommunikációs illetve politikai hibaként beállítani tévedés lenne.

A fentiek alapján összességében úgy tűnik, abban igazuk van a Fidesz vezetőinek, hogy a politikusoknak nem a spekulánsokra kell figyelniük, hanem az emberekre. A kommunikációval nem lehet tartós hatást gyakorolni a spekulánsok viselkedésére, ezért nem igazán érdemes ezzel próbálkozni. Ha a tőzsdéken néha ki is tör a pánik, a piac úgy is korrigál, ha pozitívak a gazdasági eredmények.

Az utolsó félmondat nagyon fontos, csak akkor korrigál a piac, ha valóban pozitívak a gazdasági eredmények.

3. rész - Mozgástér és a várható gazdaságpolitika  »      
4. rész - Esélyek és kockázatok  »      

     «  1. rész - A "szabadságharc" története